Ugrás a tartalomhoz
Galóca-szótár: 60 gombászati fogalom a bocskortól a muszcimolig
Galóca-szótár: 60 gombászati fogalom a bocskortól a muszcimolig

Galóca-szótár: 60 gombászati fogalom a bocskortól a muszcimolig

Közzétéve:15 perc olvasásLégyölő galócaPárducgalócaBarna galóca

Mit jelent az a sok kifejezés, amely a galócákkal (Amanita nemzetség) kapcsolatban felbukkan? Ez a szótár 60-at magyaráz el közérthetően, a gomba tövénél lévő bocskortól és buroktól a muszcimolig, az ibotensavig és az amatoxinokig, amelyek a gyilkos galócát halálossá teszik. A szavak témák szerint csoportosítva szerepelnek: a gomba részei, a kémiája, a fajok és hasonmásaik, az elkészítés és a használat, valamint a biztonság. Minden szócikk rövid, és ahol részletesebb útmutatót írtunk, a fogalom oda mutat. Ha gombahatározót, laborjelentést vagy termékcímkét olvasol, és ismeretlen szóba botlasz, ez az oldal, ahol utánanézhetsz.

A galócákat szabadon álló fehér lemezeikről, fehér spórapor-lenyomatukról és a burokról lehet felismerni, amely a tönk tövén bocskort, a kalapon gyakran szemölcsöket hagy. Sokuknak gallérja is van egy második, részleges fátyolból. A légyölő galóca (Amanita muscaria), a párducgalóca (Amanita pantherina) és a barna galóca (Amanita regalis) az Amanita szekcióba tartozik, és ibotensavat, valamint muszcimolt tartalmaz, amelyek a glutamát- és GABA-receptorokra ható izoxazolvegyületek (Johnston 2014; Su 2026). A szárítás az ibotensav egy részét dekarboxilezéssel muszcimollá alakítja. A gyilkos galóca (Amanita phalloides) másik szekcióba tartozik, és amatoxinokat tartalmaz, amelyek elpusztítják a májat, és a világon a legtöbb halálos gombamérgezést okozzák (Garcia 2015). Ha valaki olyan vadon termő gombát evett, amelyet nem határoztak meg biztosan, azonnal hívd az Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálatot.

Ez a szótár általános tájékoztatás. Nem gombagyűjtési útmutató, és nem állítja egyetlen vadon termő gombáról sem, hogy biztonságosan fogyasztható. Több galóca halálos, és egyiket sem szabad fénykép vagy egyetlen bélyeg alapján meghatározni.

Hogyan épül fel ez a galóca-szótár?

Témák szerint, nem szigorúan ábécérendben, mert az összetartozó fogalmak egymás mellett érthetőbbek. A bocskor, a burok és a szemölcsök ugyanazt a képletet írják le különböző fázisokban, ezért együtt szerepelnek. Ugyanez igaz az ibotensavra, a muszcimolra és a dekarboxilezésre. Ha egyetlen szót keresel, használd a böngésző keresőfunkcióját.

Ha teljes áttekintést szeretnél arról, hogyan épül fel egy galóca, olvasd el a galócák anatómiájáról szóló útmutatónkat. Az étrend-kiegészítők címkéin szereplő általános szavakhoz, mint a béta-glükánok, a kivonatarányok és a termőtest, lásd a gombás étrend-kiegészítők szótárát. Ez az oldal a kifejezetten a galócákra jellemző szókincsre összpontosít.

Mit jelentenek a gomba felépítésével kapcsolatos fogalmak?

Ezek a gombahatározókban és határozókulcsokban használt alaktani fogalmak. A galócáknál szinte minden más nemzetségnél fontosabbak, mert az ehető és a halálos fajt elválasztó bélyegek gyakran aprók, és néha a föld alatt rejtőznek.

A fátylak és amit hátrahagynak

  • 1. Gombatojás. A galóca fiatal állapota, amikor az egész gombát még a burok takarja, és kis fehér vagy színes tojásnak látszik. Hosszában kettévágva benne kirajzolódik a kalap és a tönk körvonala. A galócák tojásait könnyű összetéveszteni a pöfetegekkel, ezért vágja ketté a gombász minden „pöfeteget”, amit leszed.
  • 2. Burok (velum universale). A külső hártya, amely az egész fiatal gombát beborítja. Ahogy a gomba nő, felszakad, és maradványokat hagy a kalapon (szemölcsök) és a tövön (bocskor). Ez a nemzetség meghatározó bélyege.
  • 3. Bocskor (volva). A burok maradványa a tönk tövén. A gyilkos galócánál laza, fehér, zsákszerű bocskor. A légyölő galócánál koncentrikus gyűrűkre vagy pikkelyes övekre bomlik egy megvastagodott gumó tetején. Mivel gyakran a talajban vagy az avarban van, aki a gombát a talaj szintjén töri le, teljesen elmulasztja.
  • 4. Szemölcsök. A burok kalapon maradt foltjai vagy pelyhei. A piros légyölő galóca fehér pöttyei szemölcsök. Nem tapadnak szilárdan: az eső lemoshatja őket, és egy kopasz légyölő galóca meglepően hasonlíthat más fajokra.
  • 5. Részleges fátyol (velum partiale). Egy második, vékonyabb hártya, amely a kalap szélétől a tönkig feszül, és védi a fiatal lemezeket. Amikor a kalap kinyílik, leválik a szélről, és a tönkön lóg.
  • 6. Gallér (annulus). A részleges fátyol tönkön maradt része. Felszíne hasznos támpont: a piruló galóca gallérjának felső oldalán finom bordák vannak, a párducgalóca gallérja viszont sima. A gallér törékeny lehet, és idővel leeshet, így hiánya nem zárja ki a galócát.
  • 7. Szoknya. Nem hivatalos szó a nagy, lelógó gallérra, mint amilyen az idős légyölő galóca fehér, lecsüngő gallérja.

Kalap, lemezek és tönk

  • 8. Kalap (pileus). A gomba teteje. A galócák kalapja eleinte domború, majd idővel kiterül. A szín fajon belül is változik, ezért önmagában soha nem elég.
  • 9. Bordázott szél. Finom sugaras vonalak vagy barázdák a kalap szélén, amelyeket a vékony húson átütő lemezek okoznak. A légyölő galócának és a párducgalócának idősen gyakran bordázott a széle. A gyilkos galócának általában nem.
  • 10. Lemezek (lamellák). A kalap alatti vékony lapok, amelyek a spórákat termelik. A galócák lemezei általában fehérek vagy fehéresek, ami megkülönbözteti őket a sötét lemezű csiperkéktől, amelyekkel az emberek néha összetévesztik a fiatal galócákat.
  • 11. Szabad lemezek. A tönköt nem érintő lemezek. Ha közelről nézed, keskeny rést látsz ott, ahol a lemezek véget érnek. Szinte minden galócának szabad vagy majdnem szabad lemeze van.
  • 12. Féllemezek (lamellulák). A rövid lemezek, amelyek a kalap szélénél kezdődnek, de nem érik el a tönköt. Belső végük alakja (egyenesen levágott vagy elkeskenyedő) technikai bélyeg, amelyet néhány galócahatározó kulcs használ.
  • 13. Tönk (stipe). A gomba szára. A galócáknál gyakran vattás vagy pikkelyes felszínű, és tisztán elválik a kalaptól.
  • 14. Gumó. Megvastagodott tönkalap. Sok galócának van ilyen, a bocskor körülöleli vagy a tetején ül.
  • 15. Peremes gumó. Gumó éles, felkunkorodó gallérral ott, ahol a bocskor a tönkkel találkozik. Az ilyen szabályos perem a párducgalóca klasszikus bélyege. A párducgalócáról szóló útmutatónk megmutatja, hogyan használják a határozásban.

Spórák és határozási vizsgálatok

  • 16. Spórapor-lenyomat. Az a lerakódás, amely akkor keletkezik, ha a kalapot lemezekkel lefelé néhány órára papírra vagy üvegre teszik. A galócák fehér lenyomatot adnak, ami sok hasonmást kizár, de egyik galócát sem különíti el a másiktól. Lásd a spórapor-lenyomatról és mikroszkópiáról szóló útmutatónkat.
  • 17. Melzer-reagens. Jódtartalmú festék, amelyet a mikológusok a mikroszkóp alatt a spórákra cseppentenek, hogy lássák, hogyan reagálnak.
  • 18. Amiloid és nem amiloid. Azok a spórák, amelyek Melzer-reagensben kékesszürkére vagy feketére színeződnek, amiloidok. Amelyek nem változnak, nem amiloidok. Az Amanita szekció, köztük a légyölő galóca és a párducgalóca, nem amiloid spórájú, a gyilkos galóca szekciója viszont amiloid spórájú. Ez laboratóriumi, nem terepi vizsgálat.
  • 19. Termőtest. A látható gomba. Az élőlény nagy része a föld alatt van gombafonalak hálózataként, amelyet micéliumnak neveznek, és a termőtest csak a spórák szórására jelenik meg.
  • 20. Mikorrhizás. Fák gyökereivel társulásban élő, amely ásványi anyagokat és vizet cserél cukrokra. A légyölő galóca főként nyírrel, fenyővel és lucfenyővel társul, ezért ritkán találod ezektől a fáktól távol. A galócák életciklusáról szóló cikkünk ezt a kapcsolatot tárgyalja.

Mit jelentenek a galócák kémiájával kapcsolatos fogalmak?

Ezek a szavak laborjelentésekben, tudományos cikkekben és termékleírásokban fordulnak elő. Néhányat lazán használnak az interneten, ezért az alábbi meghatározások ahhoz igazodnak, amit a kutatások ténylegesen mondanak. A galócák kémiájáról szóló áttekintésünk tovább megy.

  • 21. Izoxazol. Kis, öttagú gyűrű, amely nitrogént és oxigént tartalmaz. Az ibotensav és a muszcimol is erre épül, ezért orvosi cikkekben a galócamérgezést „izoxazolmérgezésnek” is nevezik.
  • 22. Muszcimol. A légyölő galóca és rokonai fő nyugtató hatású vegyülete. A GABA-t utánozza, és a GABA-A-receptorok erősen szelektív agonistájaként hat (Johnston 2014). Nem engedélyezett gyógyszer. Bővebben a mi a muszcimol című cikkben.
  • 23. Ibotensav. A muszcimol előanyaga. Az idegsejteket ingerlő NMDA- és metabotróp glutamátreceptorokra hat, és hányingerrel, nyugtalansággal hozzák összefüggésbe (Günther 2026). Neve az ibotengutakéból ered, amely a párducgalóca japán rokona.
  • 24. Dekarboxilezés. Egy karboxilcsoport leválása egy molekuláról. Amikor az ibotensav dekarboxileződik, muszcimollá válik. A hő és a szárítás hajtja a reakciót, és gyakran mondják, hogy a savasság segít, de a „teljes” átalakulásra vonatkozó állítások tételspecifikus laboradatok nélkül nem megalapozottak (Günther 2026). Lásd a dekarboxilezésről és a pH-ról szóló útmutatónkat.
  • 25. IA/MUS arány. Az ibotensav és a muszcimol aránya egy mintában. Egy 2026-os áttekintés azt javasolja, hogy másodlagos leíróként kezeljük az abszolút mennyiségek mellett, ne pedig önálló minőségi mutatóként (Günther 2026).
  • 26. Muszkarin. Az első vegyület, amelyet valaha a légyölő galócából izoláltak, innen a neve. A légyölő galóca csak nyomokban tartalmazza, és nem ez felel a fő hatásokért. Muszkarint nyolc olyan fajban mutattak ki, amelyek kis alcsoportot alkotnak az Amanita szekción belül (Su 2026). A muszkarinról szóló cikkünk elmagyarázza, miért okoz zavart a név.
  • 27. Muszkarinos (kolinerg) szindróma. Izzadás, nyálfolyás, könnyezés és lassú pulzus, amelyet nagy mennyiségű muszkarin okoz. Egyes susulyka (Inocybe) és tölcsérgomba (Clitocybe) fajokra jellemző, nem a légyölő galócára.
  • 28. Muszkazon. A légyölő galócában kimutatott, izoxazolrokon mellékvegyület, amely feltehetően ibotensavból keletkezik. Kis mennyiségben fordul elő, és jóval kevésbé aktívnak tartják, mint a muszcimolt.
  • 29. GABA-A-receptor. Kloridcsatorna az idegsejteken, amely megnyílva csillapítja azok aktivitását. A muszcimol közvetlenül bekapcsolja, míg az alkohol és a benzodiazepinek erősebb GABA-válaszra késztetik. Ez az átfedés az oka annak, hogy együttes használatuk kockázatos.
  • 30. Glutamátreceptorok. Az agy fő serkentő receptorai. Az ibotensav aktiválja őket, ezért serkentő, néha kellemetlen hatása van.
  • 31. ppm (milliomodrész). Nagyon kis koncentrációk mértékegysége; 1000 ppm 1 mg-nak felel meg grammonként. Egy japán elemzés 46–1052 ppm muszcimolt talált a légyölő galóca kalapjában, és nagyjából 1554–1880 ppm-et a párducgalóca mintáiban (Tsujikawa 2006).
  • 32. Bioszintetikus génklaszter. Gének csoportja, amelyek együtt állítanak elő egy vegyületet. Az ibotensav és a muszcimol az iboBGC nevű klaszteren keresztül készül, amelyet 21 fajban találtak meg, és ezek az Amanita szekción belül egyetlen nagy kládot alkotnak (Su 2026).

Mit jelentenek a fajokkal és a rendszertannal kapcsolatos fogalmak?

A népi nevek országonként változnak, ezért a tudományos nevek és a szekciónevek a legbiztosabb módjai annak, hogy tudjuk, melyik gombáról van szó. Az egész oldalon fajonként egyetlen állandó nevet használunk.

  • 33. Az Amanita nemzetség. Több száz fajt magába foglaló nagy nemzetség, a becses étkezési gombáktól az ismert leghalálosabb gombákig. A nemzetségbe tartozik a légyölő galóca és a gyilkos galóca is.
  • 34. Amanita szekció. A nemzetség azon alcsoportja, amelybe a légyölő galóca, a párducgalóca és a barna galóca tartozik. Fajai nem amiloid spórájúak, és sokuk termel ibotensavat és muszcimolt (Su 2026).
  • 35. Phalloideae szekció. Az az alcsoport, amelybe a gyilkos galóca és a fehér „pusztító angyalok” tartoznak. Fajai amatoxinokat termelnek. Ez az a szekció, amelyet soha nem szeretnél összetéveszteni az Amanita szekcióval.
  • 36. Amanita muscaria (légyölő galóca). A piros kalapú, fehér szemölcsös gomba. A DNS-vizsgálatok szerint az, amit világszerte Amanita muscariának neveznek, legalább három genetikailag elkülönülő csoportba tartozik: eurázsiai, eurázsiai szubalpin és észak-amerikai (Oda 2004). A légyölő galócáról szóló áttekintésünk a biológiáját és történetét tárgyalja.
  • 37. Amanita pantherina (párducgalóca). Barna kalapú faj tiszta fehér szemölcsökkel és peremes gumóval. Általában több muszcimolt tartalmaz, mint a légyölő galóca, és a mérgezések gyakrabban súlyosak (Tsujikawa 2006; Vendramin 2014).
  • 38. Barna galóca (Amanita regalis). Északi faj májbarna kalappal és sárgás szemölcsökkel, főként lucfenyő és nyír alatt nő Skandináviában, Finnországban és a Baltikumban. Egyes szerzők a légyölő galóca változatának tekintik. Kémiáját alig mérték. Lásd: a barna galóca bemutatása.
  • 39. Amanita gemmata. A párducgalóca halványsárga rokona. Kémiája változó, és a párducgalóca és a gemmata összehasonlításában foglalkozunk vele.
  • 40. Amanita rubescens (piruló galóca). Barnás-rózsaszín galóca, amelynek húsa sérülésre rózsáspirosra színeződik. Európa egyes részein főzve fogyasztják, és a párducgalóca klasszikus hasonmása. Lásd a piruló galóca és párducgalóca összehasonlítását.
  • 41. Amanita caesarea (császárgomba). Dél-Európa becses étkezési gombája narancssárga kalappal, sárga lemezekkel és nagy, fehér, zsákszerű bocskorral. Egy légyölő galóca, amelyről az eső lemosta a szemölcsöket, hasonlónak tűnhet, ez az egyik klasszikus tévesztés.
  • 42. Hasonmás. Bármely faj, amely összetéveszthető egy másikkal. A galócáknál a tévesztés mindkét irányban működik: ehető gombákat mérgesnek hisznek, és ami sokkal veszélyesebb, mérgező gombákat ehetőként szednek le. A légyölő galóca hasonmásairól szóló útmutatónk a legfontosabbakat sorolja fel.
  • 43. Fajkomplexum. Közeli rokon fajok csoportja, amelyek szinte egyformák, és egykor egy fajnak tekintették őket. Mind a légyölő galóca, mind a piruló galóca komplexumnak bizonyul DNS-vizsgálattal.

Mit jelentenek az elkészítéssel és használattal kapcsolatos fogalmak?

Ezek a fogalmak azt írják le, hogyan dolgozzák fel és árusítják a galócát. Egyik sem mondja meg, mennyi hatóanyag van egy termékben, mert a természetes tartalom gombáról gombára és tételről tételre változik (Tsujikawa 2006; Günther 2026).

  • 44. Friss vagy szárított. A friss kalapok több ibotensavat tartalmaznak; a szárítás egy részét muszcimollá alakítja, és a víz eltávolításával mindent koncentrál. Ezért viselkedik a kettő eltérően. Lásd: friss vagy szárított légyölő galóca.
  • 45. Szárítás. A nedvesség eltávolítása alacsony hővel, levegővel vagy aszalógéppel, hogy a kalapok tárolhatók legyenek. A légyölő galóca szárításáról szóló útmutatónk összehasonlítja a módszereket.
  • 46. Szárított kalapok. Egész vagy szeletelt kalapok, amelyeket szárítás után árusítanak. A tönköket általában kidobják vagy külön árulják.
  • 47. Minőségi osztály. Az eladó saját besorolása a szárított kalapokról méret, kinézet és tisztaság szerint, például A vagy B osztály. Az osztályok nem iparági szabványok. Lásd: a galóca minőségi osztályai.
  • 48. Por. Finomra őrölt szárított kalapok. Könnyebb kimérni és keverni, de szemmel nehezebb ellenőrizni.
  • 49. Kapszulák. Kimért burokba zárt por. A légyölő galóca kapszuláink mindegyike 0,5 g szárított légyölő galócát tartalmaz, így a tömeg egyenletes, bár a hatóanyag-tartalom természetes módon továbbra is változik.
  • 50. Tea. Szárított kalapok forró vizes forrázata. Az ibotensav és a muszcimol vízoldékony, ezért könnyen átjut a forró vízbe.
  • 51. Tinktúra. Folyékony kivonat, amely a gomba alkoholban vagy víz-alkohol keverékben való áztatásával készül, és cseppekben adagolják. Lásd a légyölő galóca tinktúráról szóló útmutatónkat vagy kész légyölő galóca tinktúránkat.
  • 52. Kivonat. Minden olyan termék, amely a vegyületek oldószerrel való kinyerésével és általában koncentrálásával készül. A vizes és alkoholos kivonás összehasonlítása elmagyarázza a különbségeket.
  • 53. Előfőzés. Bő vízben főzés, majd a víz leöntése; néhány vidéken ez a légyölő galóca ételként való kezelésének hagyományos módja. A főzés a vízoldékony vegyületek nagy részét a folyadékba juttatja.
  • 54. Mikrodozírozás. Kis, rendszeres mennyiségek szedése azzal a céllal, hogy a nyilvánvaló hatások alatt maradjunk. Galócával végzett mikrodozírozásról nincsenek kontrollált vizsgálatok. Lásd a mikrodozírozás magyarázatát.
  • 55. Hatáskezdet és hatástartam. A hatáskezdet az az idő, amíg a hatások jelentkeznek; a hatástartam az, ameddig tartanak. Mindkettő függ a fajtól, az elkészítéstől, a mennyiségtől és az egyéntől. A hatáskezdetről és hatástartamról szóló útmutatónk összefoglalja a beszámolókat.

Milyen biztonsági fogalmakat érdemes ismerni?

Ezek a legfontosabb fogalmak. Az Amanita nemzetségbe tartoznak a boltunkban kapható gombák és azok a gombák is, amelyek a gombamérgezéses halálesetek többségéért felelősek, ezért az alábbi szókincset érdemes alaposan megtanulni.

  • 56. Amanita phalloides (gyilkos galóca). Zöldes vagy olajbarna galóca fehér lemezekkel, gallérral és fehér, zsákszerű bocskorral. Halálos, és a világ halálos gombamérgezéseinek többségében szerepet játszik (Garcia 2015). Kémiailag semmi köze a légyölő galócához.
  • 57. Amatoxinok. A gyilkos galóca, a fehér galócák és néhány más gomba halálos mérgei. A legismertebb, az alfa-amanitin, gátolja az RNS-polimeráz II-t, egy enzimet, amelyre minden sejtnek szüksége van a fehérjék előállításához; a fő célpont a máj, utána a vese (Garcia 2015). Az amatoxinok főzéssel, szárítással vagy fagyasztással nem bomlanak el. Nincs megbízható ellenszer, és súlyos esetekben májátültetésre lehet szükség.
  • 58. Pusztító angyal (fehér galóca). Népi név a tiszta fehér, amatoxint tartalmazó galócákra, például az európai hegyeskalapú galócára (Amanita virosa), valamint az észak-amerikai Amanita bisporigerára és Amanita ocreatára. Halálosak, és összetéveszthetők fiatal csiperkékkel vagy pöfetegekkel.
  • 59. Lappangási idő. Az amatoxint tartalmazó gomba elfogyasztása utáni tünetmentes időszak, általában 6 óra vagy több, mielőtt a hányás és a hasmenés megkezdődik. A tünetek ezután egy időre enyhülhetnek, ez az úgynevezett látszólagos javulás, miközben a májkárosodás folytatódik. A késői tünetek az amatoxinok figyelmeztető jelei, nem okot adnak a megnyugvásra.
  • 60. Toxikológiai tájékoztató szolgálat. Szakosodott telefonos szolgálat, amely éjjel-nappal tanácsot ad mérgezés esetén. Az Egyesült Államokban a szám 1-800-222-1222; máshol hívd a nemzeti toxikológiai szolgálatot vagy a segélyhívót (Magyarországon az Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálatot vagy a 112-t). Egy oregoni toxikológiai központ 34 muszcimoltípusú gombafogyasztást áttekintő összesítésében öt embernek volt szüksége lélegeztetőcsőre (Moss 2019). Akkor is telefonálj, ha az illető jól van, és őrizd meg a megmaradt gombát.

Két kapcsolódó fogalmat is érdemes ismerni. Az izoxazolmérgezés, más néven pantherina-muscaria-szindróma, az ibotensav és a muszcimol okozta mérgezés. Általában néhány órán belül kezdődik, és zavartságot, nyugtalanságot, izomrángásokat, mély alvást vagy kómát okozhat. Egy szlovén kórházi vizsgálat szerint a párducgalóca-mérgezések gyakrabban vezettek kómához, a légyölő galóca okozta mérgezések pedig gyakrabban okoztak zavartságot és nyugtalanságot (Vendramin 2014). A fallotoxinok a gyilkos galóca mérgeinek második csoportja, de a bélből rosszul szívódnak fel; a kárt az amatoxinok okozzák.

A figyelmeztető jelekről és az első lépésekről olvasd el a galócamérgezés tüneteiről, valamint a mellékhatásokról és gyógyszer-kölcsönhatásokról szóló útmutatóinkat. A termékcímkék egy további biztonsági problémát is felvetnek: egy amerikai vizsgálatban az Amanita muscaria kivonatként árult gumicukrok nem tartalmaztak kimutatható muszcimolt vagy ibotensavat, viszont pszilocint igen (Correia 2025). Egy címkén szereplő fogalom csak annyira megbízható, amennyire a mögötte álló vizsgálat.

Gyakran ismételt kérdések

Mi a bocskor egy gombán?

A burok maradványa a tönk töve körül. A gyilkos galócánál fehér, zsákszerű bocskor; a légyölő galócánál gyűrűket vagy pikkelyes öveket alkot a gumón. Mindig áss ki a teljes tövet, mert a bocskor gyakran a föld alatt rejtőzik.

Mi a különbség a burok és a részleges fátyol között?

A burok az egész fiatal gombát beborítja, és szemölcsöket hagy a kalapon, a tövön pedig bocskort. A részleges fátyol csak a lemezeket takarja, és gallért hagy a tönkön. Egy galócának mindkettő lehet, ahogy a légyölő galócának is.

Ugyanaz-e a muszcimol, mint a muszkarin?

Nem. A muszcimol a légyölő galóca fő hatóanyaga, és a GABA-A-receptorokra hat. A muszkarint a légyölő galócáról nevezték el, de csak nyomokban fordul elő benne, és egészen más receptorrendszerre hat.

Mely galócás fogalmak jeleznek veszélyt?

Amanita phalloides, gyilkos galóca, pusztító angyal, amatoxinok, alfa-amanitin és a Phalloideae szekció. Mindegyik olyan gombára vagy méregre utal, amely ölni képes. A fehér, zsákszerű bocskort, a fehér lemezeket és a gallért együtt mindig lehetséges gyilkos galócaként kell kezelni.

Ha fehér a spórapor-lenyomat, akkor a gomba galóca?

Nem. Sok nem rokon gomba is fehér lenyomatot ad. Összefér a galócával, de nem igazolja a nemzetséget, és nem különíti el a légyölő galócát a gyilkos galócától.

Kapcsolódó cikkek

Források

  1. Johnston GA. Muscimol as an ionotropic GABA receptor agonist. Neurochem Res. 2014;39(10):1942-7. PubMed 24473816
  2. Günther A, Bednarczyk-Cwynar B, Tomczyk M. Ibotenic Acid and Muscimol in Amanita muscaria: Chemistry, Sources of Variability, Analytical Determination, and Toxicological Significance. Molecules. 2026;31(18):3232. PubMed 42796518
  3. Su YT, He ZM, Yang YZ, Xu F, Lai MM, Yang ZL, et al. The distribution and evolution of muscarine and the ibotenic acid biosynthetic gene cluster within the genus Amanita section Amanita revealed by phylogenomics. IMA Fungus. 2026;17:e175874. PubMed 41551105
  4. Tsujikawa K, Mohri H, Kuwayama K, Miyaguchi H, Iwata Y, Gohda A, et al. Analysis of hallucinogenic constituents in Amanita mushrooms circulated in Japan. Forensic Sci Int. 2006;164(2-3):172-8. PubMed 16464551
  5. Oda T, Tanaka C, Tsuda M. Molecular phylogeny and biogeography of the widely distributed Amanita species, A. muscaria and A. pantherina. Mycol Res. 2004;108(Pt 8):885-96. PubMed 15449593
  6. Garcia J, Costa VM, Carvalho A, Baptista P, de Pinho PG, de Lourdes Bastos M, et al. Amanita phalloides poisoning: Mechanisms of toxicity and treatment. Food Chem Toxicol. 2015;86:41-55. PubMed 26375431
  7. Vendramin A, Brvar M. Amanita muscaria and Amanita pantherina poisoning: two syndromes. Toxicon. 2014;90:269-72. PubMed 25173077
  8. Moss MJ, Hendrickson RG. Toxicity of muscimol and ibotenic acid containing mushrooms reported to a regional poison control center from 2002-2016. Clin Toxicol (Phila). 2019;57(2):99-103. PubMed 30073844
  9. Correia MS, Gonzaga MJ, Temple C, Gerona RR. Quantitative analysis of recreational psychoactive mushroom gummies in Portland, Oregon. Clin Toxicol (Phila). 2025;63(4):261-266. PubMed 39977248